Hét év után először látogatunk a guatemalai San Andrésbe. Anno itt kezdtem latin-amerikai "pályafutásomat", mint önkéntes, és a fogadó családommal azóta is remek a kapcsolatom. Régóta szerették volna megismerni a fiaimat, és a hírre, hogy érkezünk, összecsődítették az egész családot. Aztán az egyik testvérem halála mindent felülírt. Szomorú történet egy igaz barát elvesztéséről, aki megvárta, hogy halála előtt még találkozzam vele. Jó utat, Chemo!
Tikal árnyékában megbújik egy apró romváros, amit csak nagyon kevesen ismernek. Uaxactúnról nem sok mindent tudunk, de ez nem jelenti azt, hogy nem éri meg a látogatást. Már csak a falu miatt is érdemes tenni erre egy kitérőt, hiszen ez Guatemala egyik legelzártabb települése, ahol előbb kerül az asztalra szarvas, mint csirke.
San Andrés az a falu, ahol beleszerettem Guatemalába. Nincs itt a világon semmi, csak néhány jó barát, akik miatt szívesen térek ide vissza. Hetek óta vártam ezt a néhány napot, így egy kicsit bánom, hogy gyorsan elszállt.